A szerző művének középpontjában négy nő áll, akik nap mint nap szembesülnek az élet és halál nagy kérdéseivel. Július elseje van, a Váltás Napja. Az év legrettegettebb napja. A pittsburghi Angels of Mercy kórházban ilyenkor jelennek meg a zöldfülű kezdő dokik. És máris meghal valaki: a sebészet vezetőjének fia.
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a “sötét oldalon” jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyorsléptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi…
A könyv négy fiatal életét követi nyomon: miért választották az orvosi hivatást, miként gondolkodnak, szenvednek és szeretnek. Az egyetem gyakran kegyetlen képzésének követelményeit nehézségekkel küszködve, de teljesítik; a szigorló és gyakorlóévek próbatételein át jutnak el a felnőtté válásig.
A regény középpontjában Barney Livingston és Laura Castellano megkapó kapcsolata áll, akik gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Mindketten orvosnak tanulnak, és a diploma megszerzése után más-más területen kezdik el gyakorló éveiket. Barátságuk lassan szenvedélyes szerelemmé érik, és ettől kezdve együtt haladnak az élet buktatókkal teli útján.
Erich Segal megindító regényében megragadóan életszerű képet fest a fiatal orvosok életéről, amelynek a gyilkosság, az ármány, az önfeláldozás, a hűség éppúgy része, mint a dicsőség és a tiszta érzelmek.
A regényben emberi sorsok bontakoznak ki, olyan élettörténetekbe nyerhetünk bepillantást, amelyek sok mindenben különböznek egymástól, de egyben közösek: valamennyinek a hőse tudós elme, kiváló kutató, s legtöbbjük emberségből is jól vizsgázik. Adam Coopersmith orvos és immunológus, Sandy Raven mikrobiológus és a csodagyerekként megismert Isabel da Costa, leendő elméleti fizikus elszántan, önmagukat nem kímélve dolgoznak saját területükön, megalkuvást nem ismerve törekednek a legnagyobb elismerés, a Nobel-díj elnyerésére, de legfőképpen arra, hogy hivatásukkal az emberiség javát szolgálják. Életüket a tudománynak szentelik, de mindennapjaik során szenvedélyes szerelmeik, csalódásaik, magánéletük örömei és tragédiái is megjelennek. Erich Segal a tudomány eredményeit felhasználva valóságos tudósokról mintázta főszereplőit, akiket, zsenialitásukat kiemelve pszichológiai érzékenységgel és rendkívüli empátiával ábrázol.
A szerző művének középpontjában négy nő áll, akik nap mint nap szembesülnek az élet és halál nagy kérdéseivel. Július elseje van, a Váltás Napja. Az év legrettegettebb napja. A pittsburghi Angels of Mercy kórházban ilyenkor jelennek meg a zöldfülű kezdő dokik. És máris meghal valaki: a sebészet vezetőjének fia.
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a “sötét oldalon” jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyorsléptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi…
A könyv négy fiatal életét követi nyomon: miért választották az orvosi hivatást, miként gondolkodnak, szenvednek és szeretnek. Az egyetem gyakran kegyetlen képzésének követelményeit nehézségekkel küszködve, de teljesítik; a szigorló és gyakorlóévek próbatételein át jutnak el a felnőtté válásig.
A regényben emberi sorsok bontakoznak ki, olyan élettörténetekbe nyerhetünk bepillantást, amelyek sok mindenben különböznek egymástól, de egyben közösek: valamennyinek a hőse tudós elme, kiváló kutató, s legtöbbjük emberségből is jól vizsgázik. Adam Coopersmith orvos és immunológus, Sandy Raven mikrobiológus és a csodagyerekként megismert Isabel da Costa, leendő elméleti fizikus elszántan, önmagukat nem kímélve dolgoznak saját területükön, megalkuvást nem ismerve törekednek a legnagyobb elismerés, a Nobel-díj elnyerésére, de legfőképpen arra, hogy hivatásukkal az emberiség javát szolgálják. Életüket a tudománynak szentelik, de mindennapjaik során szenvedélyes szerelmeik, csalódásaik, magánéletük örömei és tragédiái is megjelennek. Erich Segal a tudomány eredményeit felhasználva valóságos tudósokról mintázta főszereplőit, akiket, zsenialitásukat kiemelve pszichológiai érzékenységgel és rendkívüli empátiával ábrázol.