Gondoltam összegyűjtöm, hogy a következő hónapokban megjelenő könyvek közül mit olvasnék el szívesen, mert rendszerint kimegy a fejemből egyik-másik, így legalább együtt láthatom őket.
Niki és Szanik lepett meg minket ezzel a díjjal, amit nagyon szépen köszönünk!
Szabályok: 1.Meg kell köszönni. 2. A logót ki kell tenni a blogomra. 3. Be kell linkelnem, akitől kaptam. 4. Tovább kell adnom 7 embernek. 5. Be kell linkelnem őket. 6.Megjegyzést kell hagyni náluk. 7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
7 dolog Mónikáról:
1. Imádtam a fősulis éveket. 2. Szeretem a puzzle-t. Egy egészen nagynak mondható puzzle gyűjteményem van már, csak ne lennének olyan drágák, mert nálam a kirakó 1000 db-nál kezdődik, de ezt én még azért kicsinek tartom. 3. Amikor sokáig nincs könyves posztom, az általában azért van mert a World of Warcraft nevű online szerepjátékban kockulok, és ez olyannyira leköti a figyelmemet, hogy még a legérdekesebb könyvet is képes vagyok félretenni miatta. 4. Szeretnék megtanulni gyöngyöt fűzni, hogy olyan szép dolgokat csinálhassak magamnak és a környezetemnek, mint homartika és Évi. 5. Kiskoromban utáltam olvasni, nem lehetett könyvet adni a kezembe, mert nem olvastam el semmit. Aztán amikor az öcsém kórházba került, mi meg a szüleimmel rokonoknál töltöttük ezt az időszakot, hogy minél közelebb legyünk hozzá, előfordult, hogy unatkoztam, így elkezdtem az ottani pöttyös könyveket bújni. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy mik voltak ezek a kötetek, de onnantól mondhatjuk azt, hogy könyvmoly vagyok. 6. Eleinte csak magamnak írogattam a blogot, hogy majd ha hónapok/évek múlva visszanézem, akkor ne csak annyi legyen meg, hogy xy: z című könyve, hanem az érzések/vélemények is, amiket az olvasása kiváltott. Nem igazán akartam, hogy mások is olvassanak, de aztán egyre többen látogattak ide, és akkor úgy döntöttem, hogy ideje kicsit komolyabban venni ezt a blogolás dolgot. 7. Volt egy tengerimalacom, Manó. Ő volt az első saját állatkám, de sajnos már nincs velünk, és nagyon hiányzik.
Nikitől és Szaniktól egy kis feladatot is kaptunk: írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. Ezt a feladatot testvériesen megfeleztük Kethyvel, a plusz egy pedig egy olyan könyv lett, amit mindketten szeretünk.
1. Erich Segal: Hosszú az út a dicsőséghez 2. Carlos Ruiz Zafon: A szél árnyéka 3. A. J. Cronin: Ezt látják a csillagok 4. Fekete István: Téli berek 5. Harlan Coben: Az erdő 6. Daniel Keyes: Az ötödik Sally 7. Lisa Jewell: Vince és Joy 8. Ken Follett: A katedrális 9. Jodi Picoult: A nővérem húga 10. Jennifer Weiner: Jó az ágyban
Idén harmadik alkalommal néztük meg a Vámpírok bálja című musicalt, és mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat. Nem is lehetett volna másképp, hiszen ez egy olyan előadás ahol az ember három órán keresztül csodálkozik, mosolyog, netalántán halkan énekelget, és a legvégén olyan lelkesen tapsol, hogy utána még percekig bizsereg a tenyere. Egyszerűen nem lehet megunni! Minden évben élményektől eltelve úgy lépek ki a színházból, hogy jövőre már nem jövünk, de aztán ez az élményadag szép lassan elhalványul, és azon kapom magam, hogy a következő nyári szezon előtt folyamatosan a különféle videókat nézegetem, és egyre jobban erősödik a vágy, hogy menni kell, és megint látni kell. (Ha kicsit közelebb laknánk Budapesthez, akkor valószínűleg nem csak egyszer vennénk rajta részt évente.)
Mivel a Vámpírok bálja egy ritka csemege a számomra, így a jegyvásárlásnál egyetlen dologhoz ragaszkodok: a szereposztáshoz (na jó, meg ahhoz is, hogy minél előrébb üljünk). Számomra a tökéletes von Krolock Egyházi Géza, a tökéletes Sarah pedig Andrádi Zsanett. A kedvenc karakterem viszont Ambrosius professzor, Jegercsik Csaba előadásában. Idén Magda szerepében Sári Évit láthattuk, akivel új kedvencet szereztem. Ami viszont a hétvégén Géza előadása mellett a legjobban tetszett, az Pirgel Dávid alakítása volt, szuper Herbert elevenedett meg előttünk.
Ha már kedvencekről beszélek, akkor jelenetet is illene említenem, de az nincs. Három éve még tudtam volna kiemelni néhányat, most már nem, mert mindet szeretem. Illetve egyet nem, az utolsót, de csak azért, mert tudom, hogy itt az előadás vége, és haza kell menni. Pedig minden egyes alkalommal úgy maradnék még egy kicsit.
Minden egyes Vámpírok bálja után egy új könyvjelzővel gyarapodik amúgy sem kis számú készletem, mert a jegy erre a célra tökéletes, aztán persze megy az emlékes dobozkába. Most ráadásul előadás előtt kaptam egy könyves reklámot is, amit megint csak hozzácsaptam a többi jelölőmhöz: Brigitte Bear könyvét a Varázsló Vért hirdeti Egyházi Géza ajánlásával. Feltettem kívánságlistára, mert kíváncsi lettem rá.
Számunkra nem csak a színház nagy kaland évente egyszer, hanem az odajutás illetve hazaérkezés is, hiszen mi még egy tiszta egyenes útszakaszon is képesek vagyunk eltévedni. De még ez a nem mellékes kockázat sem veheti el a kedvünket, mert tudjuk, hogy a Vámpírok bálja mindig egy olyan hatalmas élmény, ami mindent megér.
Ezt az autogramot nem most szereztem mondjuk,
de ha már Egyházi Gézát emlegettem kedvencnek, idekívánkozott.