Baleset volt? Vagy gyilkossági kísérlet? A fiatal lányra egy szakadékban találtak rá. Kómában volt. Elvesztette az emlékezetét, és vele a személyiségét. Egy jó nevű pszichiáter veszi kezelésbe, aki maga is titkokkal teli életet él. A nyomozó egy hidegvérű gyilkost keres, de az egyetlen szemtanú hallgat, mert nem emlékezik. Talán a Villa Mimosa, ez a titokzatos ház felfedi a rejtélyt, amely sorsukat összeköti. Vagy ez lesz a végzetük… Egy érzéki szemtanú, egy megszállott gyilkos és egy kegyetlen nyomozó lélegzetelállító hajszája Párizs utcáin, San Francisco sikátorain és Hawaii eldugott szigetein át.
ELIZABETH ADLER a romantikus krimik nagyasszonya, akinek Toscana, Amalfi, Velence és Capri varázslatos tájain játszódó regényei egytől egyig sikerlistásak. A Villa Mimosa titka az írónő világszerte legsikeresebb könyve.

Mónika véleménye:
Adler könyveivel már régóta szemezgettem a könyvesboltok polcain. Tetszett, hogy minden címben volt valami csábító: Amalfi, Párizs, Capri, stb., de mégsem jutottam el sohasem addig, hogy a kezembe vegyem bármelyiket is. Aztán Kethy által hozzám került ez a kötet, ám jó ideig várt rám a polcon, mire olvasni kezdtem.

Nos, igazából várhatott volna még akár 100 évet is, mert nem lettem gazdagabb nagy élményekkel általa, hacsak nem számoljuk annak azt, hogy majdnem kétszer csapódott a falhoz (megjegyzem, kizárólag azért nem, mert Kethyé a könyv, és vigyázni kell rá). Hú, nagyon nem tetszett, csak azért jutottam el a végére, mert azt olvastam egy blogon, hogy addig egyik könyvről sem mondhatod azt, hogy nem tetszett, amíg a végére nem értél, így elolvastam.

Először elaludtam rajta a 20. oldal után, de gondoltam ez a fáradtság miatt volt, viszont később sem lett jobb a helyzet, állandóan azon kaptam magam, hogy oda sem figyelek olvasás közben. Egyszerűen nem tudott meghódítani a történet. A problémám főként azzal volt, hogy sem a szereplőket sem pedig a velük történteket nem szerettem, nem tudtam azonosulni a világukkal. Nem tudom miért, de nem fogott meg a szerencsétlen lány, akit szakadékba löktek, aki amnéziás lett, és akire most egy hosszú folyamat vár, hogy eszébe jusson a múltja, holott ez egy érdekes dolog tud lenni. Nem érdekelt a hogy lesz a merev nőből felhőtlenül boldog ember szál sem, mert ez már annyira elcsépelt. Nem érdekelt a gazadag emberek világa sem, mert elég Jackie Collins könyvet olvastam, hogy ebből egy jó időre elegem legyen.

A fülszövegben ugye ott szerepel: Párizs, Hawaii, és bár tényleg ezek voltak a helyszínek, mégsem éreztem úgy magam, mint aki tényleg ott jár. Nem jött át sem Párizs, sem a francia riviéra, sem pedig Hawaii szépsége. Lehettünk volna akár megszokott helyszíneken is, teljesen mindegy lett volna. Ellenben ha arról volt szó, hogy kin milyen ruha vagy rúzs van, azt megkaphattuk márka szerint. Sőt, néha még a férfiak is emlékeztek ilyesmikre… Váááá!

Engem ez a könyv idegesített. Főleg akkor lettem nagyon falhoz vágós hangulatban, amikor az utolsó 50 oldalt olvastam. Már minden nyilvánvaló volt, mégis mindenki totálisan buta képpel várta a végkifejletet, hogy akkor most mi is lesz?, meg kis is volt?, meg miért is tette?. Hú, nagyon kikészített. Azt hiszem én Adlerből nem kérek többet.

Azt írják a borítón: “A Villa Mimosa titka az írónő világszerte legsikeresebb könyve.” Vajon azért, mert rajtam kívül mindenki másnak tetszett?

Kethy véleménye (2009.08.15.):
Amikor olvasásra gondolok, akkor pont olyan érzést szeretnék magamban felidézni, mint amit ez után a könyv után éreztem. Nem voltak elvárásaim a vegyes előismeretek miatt. Volt blog, amiben leszólták, volt újságcikk, amiben magasztalták, így eldöntöttem majd én utánajárok. Azt hiszem minden könyvet így kellene olvasni: elvárások nélkül – kevesebb lenne a csalódás. Így egyszerűen csak ki akartam kapcsolni, szórakozni egyet egy könnyed kis sztorin. Sikerült. Nem voltak ennek a könyvnek nagy, világmegváltó gondolatai, filozofikus eszméi, helyette volt egy jól megírt történet, ami a kellő időben volt pörgős, a kellő időben lassú. Szép tájleírásokkal, nem túlerőltetetten megkomponált alakokkal, megfelelően izgalmas cselekménnyel. Úgyhogy pontosan azt kaptam amit vártam: egy kellemest délutánt.