Tudtad, hogy Budapesten is élnek vámpírok?
Mentettek meg már valaha a rémálmaid?
Mert ebben a könyvben mindenre választ kapsz…
Ez a történet három, Londonban élő vámpír mindennapjaiba enged betekintést, akik egy szép tavaszi éjjelen megismerkednek egy turistaként odalátogató magyar vámpírkutatóval. Sok érdekességet mesél nekik, de igazán egy könyv az, ami felkelti az érdeklődésüket. Sebastian és Elizabeth, a két főhős, Budapestre utaznak, hogy a könyv nyomába eredjenek, amiről úgy hiszik, hogy megváltoztathatja az életüket, de mit sem sejtenek arról, hogy a magyar vámpír klán már várja őket. Nyomon követhetjük budapesti barangolásaikat és a könyv utáni nyomozás izgalmait, amire egy bűntett nyomja rá sötét bélyegét…

Brigitte Bear (Medve Brigitta) könyvéről a Vámpírok bálja című előadás előtt “hallottam” (olvastam) először, és egyből felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon milyenek is lehetnek a magyar vámpírok, milyen történetet lehet köréjük szőni és hogyan lehet őket elhelyezni Budapesten. Mindez elég is volt ahhoz, hogy én ezt a könyvet akarjam (na jó, meg kicsit belejátszott Egyházi Géza ajánlása is, de csak egy kicsit!), így nagyon örültem, amikor a kezembe vehettem a kötetet.

Nod: Vámpír históriákat dolgoz fel Káintól napjainkig. Káin családjának történetével kezdődik, majd a további vámpír történetekkel foglalkozik, mint a klánok kialakulása és a klánok közötti háborúk leírása. Tartalmazza még a világvégéről és a vámpír faj kihalásáról szóló jóslatokat.

A VarázslóVér vámpírjainak eredete egészen a bibliai Káin és Ábelig nyúlik vissza, amikor is az első vámpír, Káin meggyilkolja testvérét, Ábelt. Talán ennek az eredeztetésnek köszönhetően, ezek a 21. századi vérszívók nem rendelkeznek jóformán semmilyen  különleges tulajdonsággal, így szinte minden probléma nélkül képesek elvegyülni az emberek között, úgy töltve mindennapjaikat, mint mi, leszámítva, hogy kerülik a napfényt, mert az azért káros a számukra . Ugyanúgy táplálkoznak, mint halandó társaik, de persze desszertként valamint az életben maradás érdekében vért fogyasztanak. Az emberek közelsége viszont nem okoz náluk éhséget, mivel a hétköznapi ételek is képesek őket jóllakatni. Klánokba szerveződnek, de mégsem csoportosulnak, inkább mindenki éli a maga életét persze szabályokhoz kötötten.

Hogy ehhez képest milyenek a magyar vámpírok? Elmaradottak. Legalábbis ha az alvási szokásaikat nézzük, merthogy még mindig koporsóban vészelik át a nappalokat a Budai Vár katakombáiban. Ők kivételesen hordában élnek, élükön a fő fő vámpírral, a királlyal. Ebbe a környezetbe csöppen bele Seb és Lizi, itt kezdődnek az izgalmak, a kutatás a Nod után…

A könyv a jelenben játszódik, de néha olyan érzésem volt, mintha a középkorban lennénk, legalábbis ez a föld alatti lét, a királyság, a sok régiség, a bál ezt a hangulatot idézték. A főszereplőink viszont vérbeli modern vámpírok, nyomozási képességekkel mondjuk nincsenek éppen megáldva, de annál inkább szépérzékkel és művészetek iránti rajongással. Néha kicsit hiányzott, hogy nem képesek mondjuk a sötétben is kiválóan látni, vagy tökéletesen szagolni, de ettől eltekintve nem különösebben zavart, hogy ezek a vérszívók nem csodalények. Persze azért vannak kivételek is, csak más képességekkel.

Gyorsan lehet haladni a történet olvasásával, mert egyrészt nem túl vastag a kötet, másrészt az ember kíváncsi rá, hogy milyenek a magyar vámpírok,  harmadrészt pedig érdekes, hogy vajon megtalálják -e Sebastianék a keresett könyvet vagy sem. Mondjuk voltak részek, amiket szerintem kicsit izgalmasabbá lehetett volna tenni, illetve nekem hiányérzetem is volt, például érdekelt volna, hogy hogyan alakult a magyar vámpírság története, miért az a vezető, aki; miért lóg ki a többiek közül az, aki a bonyodalmakat okozza; és még sorolhatnám. Persze lehet mindezekről szó esik majd a következő részben, hiszen ez még csak a sorozat első része, a bevezető kötet.

Hogy miért VarázslóVér a címe a könyvnek, mikor végig vámpírokról írok? Olvassátok el és megtudjátok.

A könyvért köszönet Medve Brigittának és az Ad Librum Kiadónak!