A Vámpírkrónikák, A Csontok Szolgálója és A Múmia világhírű írója ismét a vámpírok világába kalauzol bennünket. Új regényének főhőse Pandora, a vámpír- istennő, aki két évezred távlatából meséli el halandó, majd halhatatlan sorsát. Miközben Pandora a kelta Mariusszal, a legősibb vámpírok őrzőjével rója az évszázadokat, történelmi korok és helyszínek kaleidoszkópja tárul szemünk elé: Augustus császár Rómája, a hellenisztikus Antiokheia és a Közel-Kelet pezsgő birodalma, majd az első keresztények világa . Az élettől lüktető helyszínek jól ellenpontozzák a halhatatlanság mérhetetlen magányát, melyet a vámpíroknak újra és újra meg kell élniük, amíg az idő szele mai világunk nyüzsgésébe nem sodorja őket…
Haplatán Cukinak, a csirkevári tinilánynak mintha mindenki csak nehezíteni akarna a sorsán. Iskolatársai csúfolják, tanárai szigorúak, részeges apja pedig időnként még jól el is tángálja. Amikor Cuki a város határán túl keres menedéket, egy mező közepén elhagyatottnak tűnő világítótoronyra bukkan. Mielőtt utánajárhatna, hogy kerül egy efféle, tengerpartra való építmény a szárazföld közepére, összetalálkozik a legkülönösebb lénnyel, akit addigi életében valaha látott – azaz inkább lényekkel, hiszen, mint kiderül, Pajkos János hét testvérével osztozik egy testen, amiről nyolc karja, nyolc feje és be nem álló nyolc szája tanúskodik.
Az írországi Shancarring nevű falucska iskolájának udvarán egy hatalmas, öreg vérbükk áll, annak kérgébe vésik bele a nevüket és az álmaikat azok a gyerekek, akik ágai alatt felcseperednek. Ki gazdag, ki szegény, de mindannyiuk jellemét az iskola és a közösség formálja, s szülőhelyük mindannyiuk számára különleges élményeket tartogat – olyanokat is, amelyekről soha senkinek nem mesélhetnek. Maddy Ross, a kisegítő tanítónő rajtuk tartja ugyan a szemét, az iskolán kívül azonban éppen az ő tekintete kalandozik arrafelé, ahová nem volna szabad. Azt gondolhatnánk, hogy egy kis porfészekben megöli az unalom az embert – hiszen mi történhet a Ryan-féle Kereskedelmi Szállóban vagy a Nellie Dunn boltjában, és pláne Gunn atya templomában? -, de ha lehántjuk a külső rétegeket, egészen különleges, mindenképpen egyéni, sőt néha rejtélyes sorsok tárulnak fel előttünk.
Maeve Binchy, a nálunk is kedvelt, nagy mesélő ezúttal is lebilincselően izgalmas és megható emberi történeteket nyújt át nekünk.
A Vámpírkrónikák, A Csontok Szolgálója és A Múmia világhírű írója ismét a vámpírok világába kalauzol bennünket. Új regényének főhőse Pandora, a vámpír- istennő, aki két évezred távlatából meséli el halandó, majd halhatatlan sorsát. Miközben Pandora a kelta Mariusszal, a legősibb vámpírok őrzőjével rója az évszázadokat, történelmi korok és helyszínek kaleidoszkópja tárul szemünk elé: Augustus császár Rómája, a hellenisztikus Antiokheia és a Közel-Kelet pezsgő birodalma, majd az első keresztények világa . Az élettől lüktető helyszínek jól ellenpontozzák a halhatatlanság mérhetetlen magányát, melyet a vámpíroknak újra és újra meg kell élniük, amíg az idő szele mai világunk nyüzsgésébe nem sodorja őket…
Haplatán Cukinak, a csirkevári tinilánynak mintha mindenki csak nehezíteni akarna a sorsán. Iskolatársai csúfolják, tanárai szigorúak, részeges apja pedig időnként még jól el is tángálja. Amikor Cuki a város határán túl keres menedéket, egy mező közepén elhagyatottnak tűnő világítótoronyra bukkan. Mielőtt utánajárhatna, hogy kerül egy efféle, tengerpartra való építmény a szárazföld közepére, összetalálkozik a legkülönösebb lénnyel, akit addigi életében valaha látott – azaz inkább lényekkel, hiszen, mint kiderül, Pajkos János hét testvérével osztozik egy testen, amiről nyolc karja, nyolc feje és be nem álló nyolc szája tanúskodik.
Az írországi Shancarring nevű falucska iskolájának udvarán egy hatalmas, öreg vérbükk áll, annak kérgébe vésik bele a nevüket és az álmaikat azok a gyerekek, akik ágai alatt felcseperednek. Ki gazdag, ki szegény, de mindannyiuk jellemét az iskola és a közösség formálja, s szülőhelyük mindannyiuk számára különleges élményeket tartogat – olyanokat is, amelyekről soha senkinek nem mesélhetnek. Maddy Ross, a kisegítő tanítónő rajtuk tartja ugyan a szemét, az iskolán kívül azonban éppen az ő tekintete kalandozik arrafelé, ahová nem volna szabad. Azt gondolhatnánk, hogy egy kis porfészekben megöli az unalom az embert – hiszen mi történhet a Ryan-féle Kereskedelmi Szállóban vagy a Nellie Dunn boltjában, és pláne Gunn atya templomában? -, de ha lehántjuk a külső rétegeket, egészen különleges, mindenképpen egyéni, sőt néha rejtélyes sorsok tárulnak fel előttünk.