Idén harmadik alkalommal néztük meg a Vámpírok bálja című musicalt, és mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat. Nem is lehetett volna másképp, hiszen ez egy olyan előadás ahol az ember három órán keresztül csodálkozik, mosolyog, netalántán halkan énekelget, és a legvégén olyan lelkesen tapsol, hogy utána még percekig bizsereg a tenyere. Egyszerűen nem lehet megunni! Minden évben élményektől eltelve úgy lépek ki a színházból, hogy jövőre már nem jövünk, de aztán ez az élményadag szép lassan elhalványul, és azon kapom magam, hogy a következő nyári szezon előtt folyamatosan a különféle videókat nézegetem, és egyre jobban erősödik a vágy, hogy menni kell, és megint látni kell. (Ha kicsit közelebb laknánk Budapesthez, akkor valószínűleg nem csak egyszer vennénk rajta részt évente.)
Mivel a Vámpírok bálja egy ritka csemege a számomra, így a jegyvásárlásnál egyetlen dologhoz ragaszkodok: a szereposztáshoz (na jó, meg ahhoz is, hogy minél előrébb üljünk). Számomra a tökéletes von Krolock Egyházi Géza, a tökéletes Sarah pedig Andrádi Zsanett. A kedvenc karakterem viszont Ambrosius professzor, Jegercsik Csaba előadásában. Idén Magda szerepében Sári Évit láthattuk, akivel új kedvencet szereztem. Ami viszont a hétvégén Géza előadása mellett a legjobban tetszett, az Pirgel Dávid alakítása volt, szuper Herbert elevenedett meg előttünk.
Ha már kedvencekről beszélek, akkor jelenetet is illene említenem, de az nincs. Három éve még tudtam volna kiemelni néhányat, most már nem, mert mindet szeretem. Illetve egyet nem, az utolsót, de csak azért, mert tudom, hogy itt az előadás vége, és haza kell menni. Pedig minden egyes alkalommal úgy maradnék még egy kicsit.
Minden egyes Vámpírok bálja után egy új könyvjelzővel gyarapodik amúgy sem kis számú készletem, mert a jegy erre a célra tökéletes, aztán persze megy az emlékes dobozkába. Most ráadásul előadás előtt kaptam egy könyves reklámot is, amit megint csak hozzácsaptam a többi jelölőmhöz: Brigitte Bear könyvét a Varázsló Vért hirdeti Egyházi Géza ajánlásával. Feltettem kívánságlistára, mert kíváncsi lettem rá.
Számunkra nem csak a színház nagy kaland évente egyszer, hanem az odajutás illetve hazaérkezés is, hiszen mi még egy tiszta egyenes útszakaszon is képesek vagyunk eltévedni. De még ez a nem mellékes kockázat sem veheti el a kedvünket, mert tudjuk, hogy a Vámpírok bálja mindig egy olyan hatalmas élmény, ami mindent megér.
Ezt az autogramot nem most szereztem mondjuk,
de ha már Egyházi Gézát emlegettem kedvencnek, idekívánkozott.
Ha van született, ízig-vérig manhattani lakos, akkor Bernie Rhodenbarr antikvárius és betörő az. Ritkán merészkedik idegen tájakra, ám most a tél közepén megteszi, ugyanis szíve aktuális hölgye, Lettice, nagyon szeret mindent, ami angol. Mit tesz isten, New York állam északi részén van egy hamisítatlan angol vidéki kúria, benne egy könyvtár, abban meg egy nagyon ritka első kiadású könyv. Kell ennél több? Munka és élvezet egyszerre. Ám kiderül, hogy Lettice nem tud elutazni, mert éppen aznap megy férjhez. És nem Bernie-hez. Ő azonban most sem adja fel, elviszi magával Carolynt, és alig érkeznek meg, Bernie máris indul megszerezni a könyvet. Csak éppen egy holttest fekszik a könyvtár közepén…
Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is, aki persze mindig mindent jobban és hamarabb tud, mint a hivatalos közegek. Az ügybe belekeveredik a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, az apáca és a zsidó kereskedő, sőt Veron még Szegedre is elutazik, ahol magát Ady Endrét hallgatja meg egy felolvasóesten, közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak…
Baráth Katalin remekbeszabott regénye kiváló érzékkel jeleníti meg a boldog békeidőket; stílusa és humora miatt Bohumil Hrabal olvasói fogják szeretni, eltökélt nyomozója, Dávid Veron miatt pedig Agatha Christie rajongói fogják nagy élvezettel forgatni a regényt, amely kibővített, végleges változatban és két novella kíséretében kerül végre a széles olvasóközönség elé.
„A Rolls-Royce egy pillanatra megállt, a motorzúgás sem hallatszott. Aztán a vezető hirtelen rákapcsolt, és a kocsi, mint valami rakéta, bevágott a fasorba. – Megőrült ez az ember? Mindhárman futásnak eredtek, és csak az átszakított korlátnál torpantak meg, amely a szakadék felett lengett. – Atyaúristen! – kiáltotta Parker. – Miért engedted, hogy beleüljön?” Ki ült a Rolls-Royce-ban? Miért kellett átszakítania korlátot és a tengerbe zuhannia? Van-e köze a kocsi utasának az arany Buddha titkához? És egyáltalán miféle titokzatos események játszódnak le a Mandalay House-nak nevezett magányos angol kastélyban? Teljes bejegyzés…